Madarat láttam
keserű bánatában.
Könnyes volt szeme
s fakó a ragyogása.
Nem szólt Ő,
nem is nézett én rám.
Száz vigaszt adó szó is
kevés lett volna, talán.
Őszintén kérdem:
mit mondhattam volna?
Ebben az édes világban
keserű sorsomban.
Hazudjam a jót,
Mutassam a szépet?
Hazuttoljam meg önmagam,
Fessek hamis képet?
Kérlek nézz rám!
Csak egyszer nézz szemembe!
Meglátod önmagad,
Mintha a tükörképed lenne.
A szem mindent elárul.
Híd el, nem hazudik soha.
Látod, én sem vagyok más
Csak e társadalom foglya…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
